Burgos-tól délre (2.), avagy a vörösbor földjén - Gusztáv

Most van érkezésem folytatni a Burgos-tól Délre történetet. Az egész hét „látástól mikulásig” munkával telt. Most megint vonaton utazom, van egy szusszanásnyi idő, hát folytatom. Még annyit, hogy ez a bejegyzés, mint ahogy a másik is, kicsit szárazabb mint Zsuzsi történetei (a kérelemkezeléstől eltekintve)…. Ez azért van, mert szeretném ha Ti, akik a LEADER-ben dolgoztok odahaza, látnátok hogy a védjegynek milyen aspektusai vannak itt Spanyolországban, hogy mire számítsatok majd amikor hozzátok jön a Corvinus Egyetem értékelni… azért igyekszem kicsit színesíteni a dolgot, így talán Ti, akiknek semmi köze a LEADER-hez, csak érdekel benneteket, hogy mi mit csinálunk errefelé, szóval talán nektek is mond valamit…

Pederosa főterén

Valahol ott jártunk, hogy meginterjúvoltunk egy polgármesterasszonyt… azt a részt nem fejeztem be rendesen a múltkor, emlékeztetőül most álljon itt újból a bekezdés eleje is:

A következő interjúalanyunk a HACS alelnöke volt, aki egyben Pederosa falu polgármester-asszonya, Juana Gonzáles Carrascal. Ez a falu arról nevezetes, hogy az egész EU-ban itt a legtöbb az egy főre eső jövedelem. Hát, nem éppen egy hátrányos helyzetű környék. Az ok: az alig száz lakosú faluban 11 nagy, reprezentatív pincészet van, ez az egész borvidék lelke.

A polgármester-asszony interjút ad

Az alelnök-asszony családja egyébként az egyik 150 hektáros borgazdaság tulajdonosa is, így a beszélgetés legalább annyira szólt a borról, borvidékről, borútról, mint a védjegyről vagy a LEADER csoportról. Eduardo Ramos, amint rájött, hogy a nénitől nemcsak a védjegyben meg a helyi önkormányzatban érdekelt, hanem a borban is igencsak, rögtön meginvitálta egy nemzeti szintű kerekasztalba, ami a különböző borvidékeket próbálja összehozni egymással és a borkereskedelemben, borturizmusban érdekelt mindenféle állami és üzleti szereplőkkel.

(Ezt egyébként később szinte minden más helyszínen megismételte, mint ahogy azt is, hogy beajánlotta az általa vezetett vidékfejlesztési MSc kurzus diákjait szakmai gyakorlatra. Van érzéke a profnak a marketinghez, meg ahhoz is, hogyan kell összekötni a kellemest a hasznossal… )  

A fák mögött folyik a Duero - elől évszázados szőlőtőkék

Délután még egy nagyon érdekes helyre mentünk, egy viszonylag kicsi, de nagyon híres borászat került sora, a „Bodegas O’Fournier”. A céget, a francia hangzású név ellenére egy környékbeli középkorú nő vezeti, Natalia Ortega. Nem mindennapi nő, főleg nem spanyol viszonylatban. Legalább három-négy nyelven beszél, élt és dolgozott Franciaországban, Dél-Afrikában, Ausztráliban, szinte mindenhol, ahol a bor fontos, hagyományos vagy feljövő termék. A 90’-es évek végén Argentínában alapított borászatot a férjével, és jó tíz éve települtek haza Burgos Tartományba. Hogy pontosan miért, az nem derült ki az interjúból, de az biztos, hogy nagyon klassz helyet találtak: 30-40 hektáros birtok, a nagy része nagyon régi, sok évtizedes telepítés, a borvidék szívében. Egyik oldalról a Duero folyó határolja, lágy dombhajlatok, tölgyfasor, idilli tájkép. Sokmindent tanultunk az interjún. Először is nyilvánvaló lett, hogy furcsa módon a helyi HACS gyakorlatilag nem dolgozik a bor- témában, legalábbis nem a legjobb pincészetekkel.

Az energikus üzletasszony, Eduardo Ramos,
és az a nagyon finom bor amit megittunk 

Aztán azt is megtudtuk, hogy egyáltalán Burgos tartományban, bár a borvidék 80%-a itt van, és legalábbis a vidéki területeken a gazdaság nagyon jelentős szereplőjének számít, ez a szektor alig kap segítséget, és a helyi bornak, legalábbis a városban nincs becsülete. Ha az ember Burgosban bemegy egy étterembe, nem Ribeira-t, hanem Rioja-t tesznek elé. Ez valami olyasmi, mintha Pécsen villányi helyett egri vörösbort, vagy Sárospatakon tokaji helyett mondjuk móri fehérbort kapnánk. (Ha belegondolunk, akkor sajnos ez egészen életszerű szituáció… mindig mondom, hogy Spanyolország és Magyarország rengeteg dologban hasonlítanak. ) A végén bort is kóstoltunk, messze a legjobb vörösbor volt amit valaha Spanyolországban ittam, ami nem apróság… Másnap derült ki, hogy tavaly, a világ egyik legrangosabb boros folyóirata ugyanennek a bornak (ugyanez a címke, ugyanez a pince) valamelyik évjáratát 100-ból 96 ponttal jutalmazta, amivel a világ 4. legjobb bora helyezést érte el. Az az évjárat amit mi ittunk, „csak” 94 pontot kapott. A végét hazavittem, Zsuzsival ittuk meg amikor megérkeztem, még neki is ízlett, pedig nincs oda a vörösborért. Még valami, a pincét vezető hölgyről: úgy 40 éves lehet, három gyereke van, a legkisebb 7 hónapos, a következő 2 éves, így vezeti a céget. Aznap amikor találkoztunk, a gyerekcsősz fél kilencig volt nála…  

Eduardo, Gloria (a HACS vezér)
és az értékelést végző tanácsadó cég vezetője

Még egy esemény volt aznap. A HACS nyilvánosan újraindította a védjegyes programot és ennek alkalmából Aranda de Duero-ban, vagyis a helyi központban nyilvános összejövetelt tartott a márkában résztvevő vállalkozók számára. Azért éppen aznap, mert ki akarták használni, hogy Eduardo Ramos személye, és a Cordobai Egyetem jelenléte emelhette az esemény fényét. (Érdemes volt, jókat mondott a prof, általában jól beszél, néha túl sokat…) A fórum nagyon tanulságos volt, sokminden kiderült belőle arról, hogy itt hogyan zajlik a védjegy projekt. Tudni kell, hogy ez a térség csak annyiban hasonlít Sebastiánék Condadojára, hogy itt is van egy LEADER csoport. Itt rengeteg a vállalkozás, nagy is, kicsi is, erős a gazdasági aktivitás, viszonylag sűrűn vannak települések, több nagyváros is elérhető közelségben van (Madridból például szokás ide jönni vacsorázni, vagy egy rövid hétvégére). A mezőgazdaságban a legjövedelmezőbb ágazat a borászat, nagyon erős hagyományokkal, óriási termelési és marketing értékkel, de azon kívül öntözött szántóföldek (búza, cukorrépa) is vannak, legelők, és nem utolsósorban egy nemzeti park, Európa keselyű állományának kb. a negyedével (több mint 2500 egyedet tartanak nyilván). Szóval, itt nem kellett a fejlesztést a nulláról kezdeni, a márkában résztvevő vállalkozásokat sem létrehozni kellett, csak megkeresni és megnyerni a projektnek.  

Nem jöttek el túl sokan, pedig több mint 40 márkázott vállalkozás van...

A legfontosabb jelzés az volt, hogy a fórumon, ami évek óta az első, a védjegyes projekttel kapcsolatos nyilvános esemény volt, a több mint 40 vállalkozóból csak 6-7-en jöttek el. Ennek több oka is lehet. Egyrészt ebben a térségben nagyon későn, csak úgy 2010 körül indult el a jelenlegi LEADER program, így a védjegyes projektben, amit még a LEADER+ alatt kezdtek el, volt 2-3 év pauza, amikor nem történt semmi. Az ilyesmi ugyebár ritkán használ a lelkesedésnek. A másik ok az lehet, hogy itt már meglévő, viszonylag jól menő vállalkozások kerültek be a márkába, akiknek eddig legalábbis a védjegy „csak még egy oklevél” volt, amit ki lehetett tenni a falra. Az értékelés sem úgy zajlott, mint Sebastiánéknál. Először is, itt csak a vállalkozást értékelik (a társadalmi és környezeti felelősségvállalás szempontjából) a termék, vagy szolgáltatás minőségét nem. Ez egy furcsa deviancia az egész programtól, ezen a helyen kívül csak egy katalán csoportnál (Garrocha) tudunk ilyesmiről. Több következmény is van: egyrészt a különböző szektorok képviselőinek így nem kell összeülniük és megegyezniük a saját termékeik minőségi követelményeiről, amitől jóval egyszerűbb lesz a folyamat, de biztosan kisebb a közösségteremtő erő, a személyesen befektetett energia és idő, és így az elkötelezettség is. Másrészt az egyes vállalkozások értékelése is sokkal egyszerűbb, elég 2-3 alkalommal találkozniuk az értékelővel, szóval az egész folyamat sokkal kisebb jelentőségű a vállalkozás és a térség szempontjából is.  

Egyel több oklevél - a jobboldali a márkáé egyébként

Azt is megtudtuk az út során, hogy a vállalkozók nem használják a márkát, vagyis nem teszik rá a termékekre. Néhol, főleg turisztikai vállalkozásoknál, láttuk az oklevelet kitéve a falra, de a címkék, vagy a Condádóban nagy csinnadrattával átadott külső táblák teljesen hiányoznak. Mint ahogy hiányzik a közös marketing, az események, a dinamizáció, és még sokminden más. Száz szónak is egy a vége, Sebastiánéknál a Védjegy Program a helyi stratégia gerincét adja, itt csak egy program a többi között.

A le-fel járat a pincébe (ből :)

Ha belegondolok, most értem az első nap végére, és már mennyi mindenről volt szó… jó sokat tanultam. És még nem is volt vége, mert akkor mentünk vacsorázni, bár én úgy éreztem, hogy egy árva olíva bogyó se férne belém (vicces, mert itt olívának csak a fát meg az olajat hívják, a bogyó „aceituna” néven fut, ezt elég soká tartott megtanulni, pedig fontos volt, mert nem mindegy, hogy az embernek a kocsmában a sültkolbászhoz finom olajbogyót hoznak, vagy csodálkozó arccal egy üveg olajat… ). Az előző esti kocsmába mentünk vissza, és amíg az asztalra vártunk, leküldtek minket a pincébe, na az nagyon érdekes volt. Sok száz éves, legalább 15-20 méter mély földbe ásott-bányászott pince. Valami érdekes, üledékes, könnyen bontható kőzet van itt, ami azért elég szilárd ahhoz, hogy megálljon magától ha belevájnak. Minden volt lent, hatalmas beépített, falazott betonhordók, bortrezor, kiállítás, és pár aranyos felirat…

Bor trezor mélyen a föld alatt

Állig felfegyverzett milicisták az ATOCSA pályaudvaron

A vonatra Madridban az Atocha pályaudvaron ültem fel. Itt robbantottak fel a terroristák 2004-ben egy vonatot, több mint 150 halott volt. Borzasztó dolog, ugyanakkor megfordította az éppen akkor zajló választásokat és a spanyol szocialisták 8 éves kormányzását eredményezte. Tavalyelőtt veszítettek megint a válság miatt… Az egész nemzet emlékszik a borzalmakra, a pályaudvaron pedig mindmáig nagyon durva biztonsági intézkedések vannak. Minden csomagot ellenőriznek és állig felfegyverzett, forgópisztolyos, gumibotos őrök mászkálnak mindneütt… 

A következő napot a kutatócsoport megbeszélésével kezdtük. Végigvettük az értékelés egyes témáit (helyi identitás, a védjegy megítélése, a hozza fűződő kapcsolat, a térségen belüli összetartó erő és az esetleges konfliktusok, stb.) és megbeszéltük, hogy mit milyennek találtunk. Ez jó módszer arra, hogy némileg kiküszöböljük a szubjektivitást (hiszen konszenzusra kell jutnunk az egyes kérdésekben), hogy összeadódjon a fejünkben lévő tudás, és hogy felkészülésként a következő interjúkra összeszedjük, hogy mely témákról nincs elég információnk, vagyis hogy miről kell még feltétlenül kérdezni…

A környezetre is ügyelnek

Ezen a napon a legérdekesebb látogatás egy nagy pincegazdaságba vitt: „BODEGAS PAGO DE LOS CAPELLANES”. Ez egy szupermodern, hiperelegáns pincészet, több mint 150 hektáron gazdálkodnak, évi 800.000 (jajj!) üveg bort palackoznak, és az egészet hoteleknek és speciális borboltoknak adják el, a világ 35 országában. A legdrágább, de még kereskedelmi forgalomban kapható borukat a PICKON-t 115 Euróért mérik palackonként. Biztos van olyan aki minden nap ki tud nyitni egy ilyet, nekem még egy üveghez is sok tanulmányt kellene írnom… Nagyon érdekes volt a hely. Mint mondtam szupermodern, patikatisztaságú. A már kész bort először francia tölgyfahordóban érlelik, a minőség és az ár is nagyban függ az érlelési idő hosszától. Aranyszabályként, minél hosszabb ideig áll a bor a hordóban, annál jobb lesz. Mindegyiknek van külön neve is. A friss, hordós érlelés nélküli, egyből palackozott bor a „cosecha” – avagy szüret, a 6-9 hónapig hordóban tartott a „roble” – avagy tölgy. (Ez utóbbi itteni találmány, a Ribeira del Duero-ban kezdték csinálni, kb 10-15 évvel ezelőtt. Viszonylag olcsóbb árkategória, a vékonyabb pénztárcával, de jó ízléssel borozóknak.) Eztán jön a … végül a „reserva” és a „gran reserva”, ezek a borok már évekig állnak tölgyfahordóban mielőtt lepalackozzák őket. A jobb borászatokban egyébként a hordókat 4-5 évenként cserélik, addigra kiázik belőlük ugyanis a csersav, amire pedig szükség van a borkészítéshez.

A hordó után a borok palackba kerülnek, a palackokat pedig nagy, targoncával, daruval mozgatható fémketrecekben tartják, mert a megfelelő érleléshez időnként meg kell őket forgatni. Ha van köztetek, olvasók közt borász, megírhatná nekem, hogy miért… kíváncsi lennék.

Még egy nagyon érdekes dolgot tanultunk itt, mégpedig a borturizmussal kapcsolatban. Annak Spanyolországban nagy hagyománya van („enoturizmo” így hívják errefelé) és egyes vidékeken, főleg a Rioja régióban nagyon jelentős értéket képvisel. A Ribeirán van jó bor, jó éttermek finom ételekkel, szép tájak, meg pincészetek, de borturizmus az a legutóbbi időkig egyáltalán nem volt. Pár éve még ugyanis hiába jött a turista, nem lehetett bemenni a pincékbe. Senki nem akar dolgozni hétvégén, ünnepek idején, nem beszélnek nyelveket, sok helyen nincs megfelelő szállás, és így tovább. Ugyanakkor nincs rugalmasság, innováció, és nincs összefogás, együttműködés sem, pedig ezek mind kellenek a borturizmushoz. Ebben a hatalmas, reprezentatív, világhírű pincészetben néhány éve kezdtek turistákat fogadni. Gyönyörű, elegáns boltot csináltak, felvettek egy nemzetközi munkatapasztalattal bíró, angliában végzett fiatal marketinges hölgyet, és mindenféle trükköt bevetettek, még fesztiválnyertes filmet is készítettek a pincészetről. Így mára hiába a 800.000 palack, a 35 országba irányuló export, így is jelentős tétel az, amit a saját boltjukban adnak el. Megfontolandó tapasztalat…

Közben visszaértem az olíva-ültetvények tengerébe, és mögöttük látszanak már Granada havas hegyei, vagyis nemsokára megérkezem. A vasútállomás majd 30 kilométerre van Úbedától, Zsuzsi és Ábel jönnek értem autóval, már nagyon hiányoztak… Szerintem reggelizni is fogunk, igencsak rám fér már, ahogy a hétvége is. Úgy tűnik, hogy a burgosi utazásnak még egy fejezete lesz, mert még mindenféle érdekeset láttam , tanultam: a párhuzamos borutakról, helyi feszültségekről, kézművességről és egy gyapjú múzeumról. 

Ezt ettük, tipikus spanyol kocsmai reggeli, presszókávé,
pirítós,  olívaolaj és össze tört friss paradicsom.
Nagyon finom

Kistérségi sportélet

Pénteken Pedroval töltöttük a napot, aki „állam az államban”, vagyis a leader csoportnál van az irodája, de a fizetését odaföntről a tartománytól kapja, hogy kistérségi szinten koordinálja a sportéletet.

Itt a kistérség egyenlő a leader csoport területével, nincs két párhuzamos rendszer, az egész a leaderen alapszik, önkéntes az együttműködés és „comarca”-nak hívják.

Az andalúz kormánynak van egy sportterve, amit települési, kistérségi és tartományi szinten kell megvalósítani. Ezért aztán minden kistérségben fizetnek egy embert, aki a kistérségi szintet viszi. Ezen kívül minden önkormányzatban is dolgozik egy sportfelelős, és a testületekben is van egy sportért felelős testületi tag.

Pedro az irodájában

 A teljes képhez hozzátartozik, hogy Spanyolországban nincsenek tömeg-sport egyesületek, a helyi civil élet gerincét itt a vallási egyesületek, a cofradía-k adják. Élsport-egyesületek vannak, de nagyon kevesen és kevés taggal. Ezért van szükség rá, hogy fizetett alkalmazott koordinálja a kistérségi szintű sportot.

Pedro eredetileg tornatanár, 6 évig volt Santisteban önkormányzatában sportfelelős munkatárs, de már 11 éve a kistérségi szintet koordinálja. Nagyon sok tapasztalata van a versenyek és sportesemények szervezésében, és nagyon sok hétvégét átdolgozott már.

Igyekeznek úgy szervezni a sporteseményeket, hogy mindenből jusson egy kicsi, és ha lehet, mindenkinek. Vagyis minden korosztálynak, a lehető legtöbb sportágban és lehetőleg minden település bevonásával. Itt 8 önkormányzat tartozik a kistérséghez, kb. 24 ezer lakossal.

Szerinte a legkönnyebb a gyerekekkel dolgozni. Fegyelmezhetőek, hozzá vannak szokva, hogy csoportban mozogjanak, küzdenek a győzelemért. A nyugdíjasokkal már sokkal nehezebb, az embernek sokszor a sarkára kell állnia, hogy ne legyen baleset – de nagyon nehéz veszekedni egy tekintélyes idős úrral. És a felnőtt korosztály kimondottan katasztrofális, ők teljesen komolyan képesek összeverekedni egy-egy sporteseményen. Vannak külön sportrendezvények a szellemi és testi fogyatékkal élőknek, ők megint csak sok türelmet igényelnek. Velük kísérő is jön mindig, aki gondoskodik róla, hogy rajthoz álljanak (Pl. egy siket nem hallja, ha bemondják a nevét, de olyan is volt, hogy sokat vártak valakire akinek bemondták a nevét, de egyedül nem tudott a helyére menni, mert tolószékben ült.) Nekik mindig szerveznek más elfoglaltságot is, arcfestést, táncot, ebédet, mert nem tudnak egész nap sportolni.

Tábla a HACS-irodán.

Pedro személyes sikernek éli meg, hogy 11 éve még nem volt minden falunak sportlétesítménye, és volt olyan focipálya, amin felnőttek a bokrok. Ma minden falunak van sportcsarnoka és műfüves focipályája – a műfű azért fontos, mert a locsolás itt megfizethetetlenül drága. És egy kivételével minden faluban van uszoda is, amit az önkormányzat épített, de vállalkozó üzemeltet.

Büszke rá továbbá, hogy sikerült népszerűvé tenni a tájékozódási versenyeket. Ilyet terepen és a falvak belsejében is szerveznek már. Három éve, amikor ehhez a témához nyúltak, először az önkormányzati sportfelelősöket kellett megtanítani rá, hogy mi ez. És az egyik sportfelelős úgy eltévedt, hogy 4 órán át keresték, mire előkerült. Azóta nagy sikerrel szervezik ezeket a versenyeket…

A kistérségi sporttervnek van egy képzési terv része is. Pedro meggyőződése, hogy a sport nevelő hatású. Itt a sportversenyeken nemcsak az elért eredmény számít, hanem a sportszerűségre is pontokat kapnak a résztvevők (Pl. időben odaértek-e, fegyelmezetten viselkedett-e a csapat, megfelelő felszerelésben jöttek-e stb.) És hiába nyerné a kupát egy csapat, ha összeveszett utána az öltözőben az ellenfelével, nem kaphatja meg. A nyeremények az eseménynek és a helyszínnek megfelelőek: pl. a „Cross del Lechón” nevű versenyen egy sütésre előkészített malac a főnyeremény, az „Olívaolaj útján” való futáskor olívaolaj stb.

Díjak pihenőpályán a szekrény tetején.

Vannak sportesemények, amelyek már 14 éves hagyományokra nyúlnak vissza, mások sokkal fiatalabbak. A pétanque-bajnokság a fiatalok közé tartozik – pedig a résztvevők idősek. Két kategória van: 60 év alatti és 60 év feletti indulóknak. Itt arra kell vigyázni, hogy sok-sok sátor legyen, hogy árnyékba tudjanak húzódni a résztvevők, és legyen annyi szék, ahány résztvevő, mert nagyon fontos, hogy le tudjanak ülni. Náluk nem követelmény a sportöltözet, egyetlen kitétel van: kényelmes ruházatban kell jönni. Itt még az is belefér, hogy a pétanque-golyót valaki bot végére erősített mágnessel veszi fel, mert már nem tud lehajolni…

Idősek sportnapja - ezt a képet a honlapról loptam

A téli sportok nem népszerűek, nagyon drága lenne velük foglalkozni. Most éppen (február elején) focibajnokság van, szombaton vannak a meccsek az egyes falvakban. Ilyenkor Pedro szervezi a vendégcsapat utazását busszal, az adminisztrációt, a dokumentációt. Szabad téren játszanak – igaz, hogy itt nagyon ritka, hogy -5 alá megy a hőmérséklet.

Évente szerveznek Sportnapot is időseknek. Ezen egy előadással-beszélgetéssel kezdenek, általában valamelyik egyetemről hívnak előadót. Aztán tízórai következik és aztán a sport. Négy éve ezen az eseményen a résztvevők 100%-ban nők voltak, az idős férfiakat nem nagyon lehetett kirobbantani a tévé és a kártyaasztal mellől, amiket a nyugdíjas-klubok kínálnak elfoglaltságként. Mára kicsit jobb a helyzet, úgy 10%-ban már férfiak is jönnek.

Pedro szerint a sport olyan dolog, amiről mindenki beszél, hogy mennyire fontos, meg mennyire egészséges – de mikor aztán egy konkrét eseményre kerül a sor, akkor már nem olyan aktívak az emberek. Nehéz dolguk van az önkormányzati sportfelelősöknek, ők keveset keresnek és a sport kicsi elismertsége miatt hamar kiégnek.

Megfagyott egy kis tócsa Úbeda főterén -
itt annyira félnek a fagytól, hogy ráöntöttek
egy negyedkiló sót.

Kérelemkezelés

Ez most egy szakmai bejegyzés - elnézést azoktól, akik a könnyedebb hangvételt keresik, hamarosan olyan poszttal is jelentkezünk. De a visszajelzések szerint az otthoni kollégák már nagyon kíváncsiak a szakmai dolgok spanyol folyására - igyekeztünk mindent kideríteni, ami tőlünk tellett. Biztosan nem teljes még a kép, de az vesse ránk az első követ, aki beszél olyan idegen nyelvet, amelyen ismeri a tulajdoni lap, kérelemkezelés, főkönyv, fellebbezés, műszaki ellenőr és engedélyes tervdokumentáció szavak mindegyikét.

Kontextus

Az ASODECO egy nagyon rurális térség, így nem az a probléma, hogy kevés pénz van, amit támogatásra lehetne költeni, hanem nincs elég jó ötlettel és motivációval bíró vállalkozó. Aki van, azt nagyon „kézen kell fogni” és segíteni neki, hogy be tudja adni a kérelmet és tudjon illeszkedni a stratégiához. A stratégia fő vonala itt a védjegy. A védjegyet be kell vezetnie azoknak a pályázóknak, akik támogatást akarnak, ez jelenti ugyanis azt, hogy illeszkednek a stratégiához. Ha egy vállalkozó nem a védjegynek megfelelő szemlélettel gazdálkodik, akkor ún. tutoria (üzleti tanácsadás) keretében segítséget kap a szemlélet elsajátításában, még a pályázatbeadás előtt, annak előkészítése során. Nem mindenki tudja vagy akarja ezt elsajátítani, de az nem támogatható, ha valaki szembe megy a stratégiának. (A védjegy megkapása olyan feltételekhez kötött, mint az adott szektorban egy bizonyos minőség elérése a termékekkel és szolgáltatásokkal, a társadalmi felelősségvállalás egy szintje, a környezet kímélésnek egy szintje, az üzleti – stratégiai tervezés egy szintje stb. Szektoronként kidolgozták ennek követelményeit, de erről majd máskor.) A tutoria a pályázó számára ingyenes, a HACS fizet meg egy külső szaktanácsadó céget, de a HACS iroda egyik helységében zajlik, vagy a pályázó irodájában, ha az praktikusabb és van neki.

A kérelmek útja

A kérelmek beadása folyamatos, de itt is sok papírral jár. Amennyiben a pályázó igénybe veszi a tutoria-t, az pályázónként változó időtartamú, de akár 3-4 hónapig is eltarthat. A tutoria végére gyakorlatilag összeáll a pályázat. Ha nincs szükség tutoria-ra, mert nem változik nagyot a vállalkozás, nem vesz új piaci irányt, csak mondjuk beszerez egy modernebb gépet, akkor a HACS munkatárssal való 2-3-4-szeri találkozás során áll össze a pályázat. A HACS munkatárs beszerezteti a szükséges dokumentumokat (tulajdoni lapok, árajánlatok, igazolások a banktól a bankszámláról és köztartozás mentességről itt is kellenek) a pályázóval és a HACS munkatárs kitölti az űrlapokat. Kinyomtatja az egészet és aláíratja a pályázóval. Önkormányzatoknál, ha van olyan munkatárs a hivatalban, aki járatos támogatásigénylésben, az meg szokta csinálni és némi egyeztetés után készen hozza. Vagyis a kérelemkezelés a beadás előtt kezdődik, a pályázó „kézen fogásával”. Rendszerint a pályázóval foglalkozó HACS munkatárs ki is megy a helyszínre, megnézi, hogy nem kezdték-e el a beruházást, fotóz és kitölti az ilyenkor szükséges adatlapokat. Ezt nem rögtön az első találkozás után, de amikor már látszik, hogy komoly a pályázó. Ez egyszerűen a tanácsadás része.

A HACS rögtön a beadás után csinál egy alap-ellenőrzést, hogy megvan-e minden adatlap, igazolás stb. Ezt a munkaszervezet vezető és egy munkatárs végzi. Ha valami hiányzik, 10 napot kap a pályázó, hogy beszerezze. A munkaszervezet vezető aláírja az erről szóló dokumentumot, ha megvan minden.

Itt tartják az aktákat. A program kifutása után 5 évvel megsemmisítik őket.

Ezután a pályázat egy részét, egy rövid összefoglalóját, amin minden fontos szerepel (vagyis egyetlen dokumentumot, ami az „informe de legalidad” nevet viseli) beküldik a tartományi hivatalba (Jaénbe, a neve Delegación Provincial de Agricultura), ahol megnézik, hogy jogilag támogatható-e a pályázat. Erre a jaéni hivatalnak 30 napja van. Ha a válasz pozitív, akkor a HACS dolgozik tovább vele. Ha negatív, akkor fellebbezni kell, a tartományi hivatalnál feljebbi szervhez (Consejeria de Agricultura), ami Sevillaban van. (Eddig 5 fellebbezésük volt, amiből 4-et megnyert a HACS. Pl. olyan esetben, hogy egy látogatóközpontot akartak támogatni, ami 100%-os támogatási intenzitással megy, de mivel ott lesz belépőjegy, a jaéniek szerint ez produktív tevékenység, nem lehet totálban támogatni. De alátámasztották érvekkel, hogy nem fogja eltartani magát a múzeum, és kulturális stb. célt szolgál, így átment.)

Ezt követően egy „interventor publico”megvizsgálja a papírokat, aki egyébként állásban az egyik önkormányzatnál van, és a HACS működési költségből megbízással fizet neki, hogy átnézze a pályázatot. Nem tudom, hogy nálunk van-e ennek megfelelő pozíció, de itt közpénzeket csak ilyen „interventor publico” jóváhagyásával lehet elkölteni, lajstromszámuk is van. (Közszférában dolgozó auditornak fordítanám, de nem hangzik jól.) Ez gyakorlatilag a kérelemkezelés második fele. Ő az, aki megtalálja a hibákat a tulajdoni lapokon, megtalál árnyalatokat, részleteiben értelmezi a dokumentumokat, meg ilyesmi. Ha valami nem tetszik neki, akkor bekér még dolgokat, vagy újra kell hozni igazolásokat. Ha minden rendben van, akkor ő is aláírja a pályázatot. Az ő aláírása és a pályázó aláírása elengedhetetlen. (Papíralapon megy minden.)

Nagy türelemmel magyarázott - már  a harmadik napot szánta csak ránk.

Ezután kerül a pályázat a Térségi Tanács elé (Consejo Territorial). Ez NEM azonos a HACS elnökségével, annál szélesebb, itt 37 tagja van. Tagjai között vannak a tartományi agrárhivatalok vezetői, szakszervezetek képviselői, nőszervezetek képviselői, agrár- és nem-agrár szövetkezetek képviselői a térségből. Tehát nagyon szélesre van nyitva. Ha azonban úgy döntenek, hogy a projekt nem illeszkedik a stratégiához, akkor azt elutasíthatják, rámutatva hogy miért és hogyan nem illeszkedik hozzá. Ezt is meg lehet fellebbezni, de eddig még nem nyerte ezt meg senki. A Térségi Tanács havonta ülésezik, rendszerint a hónap vége felé. Egy ülésen 8-16 db pályázatról döntenek, ennyi kerül beadásra havonta.

Ha valakinek nincs szüksége tutoria-ra, akkor akár 1 hónap alatt is megítélhetik neki a támogatást. Általában 2 hónapon belül megítélik! A fellebbezés ugyanakkor kb. fél-1 évet vesz igénybe.

A Térségi Tanács nem csak igent-nemet dönt, hanem dönt a támogatási intenzitásról is. A jogszabályban megadott maximális intenzitásokat figyelembe véve a HACS a stratégiában meghatározza a HACS-nál adható maximális intenzitást és azt, hogy mi alapján lehet ezt az intenzitást elérni. Tehát nem pontokat kap a pályázó, hanem %-okkal emelkedik a támogatási intenzitása, ha teljesít bizonyos kritériumokat. (Pl. Turisztikai fejlesztésekre a jogszabályi maximum 60%, ennél a HACS-nál maximum 40%-ot lehet kapni. Ez sok szempont alapján ítélhető meg, pl. a HACS tagság 6%-ot ér, a valamely vállalkozói egyesületbeli tagság szintén 6%, az együttműködési projektben való részvétel 3% és még nagyon sok másból tevődik össze. Intézkedésenként másképp.) Tehát azért igyekszik a pályázó jó pályázatot beadni, hogy több támogatáshoz jusson.

 (Megjegyzés: a 30-35-40%-os támogatási intenzitás nem alacsony a versenyszférában, az ÁFA itt csak 18%, bizonyos szektorokban 8%. Tehát a 30%-ért is jönnek a pályázók. Az önkormányzatokat és a civileket a non-produktív projektjeik esetén itt is lehet nettó 100%-ban támogatni.)

A Térségi Tanács pozitív döntése után a pályázó és a HACS szerződést köt. Ekkor megy a pályázó a bankhoz, kezdi el a beruházást stb. Gépbeszerzést meg lehet kezdeni a benyújtás után, építést nem. (A Térségi Tanács üléseinek jegyzőkönyvét az ülés után 10 nappal mindig meg kell küldeni Sevillaba.)

A pályázat beadásakor szükségesek az alábbiak:

Be kell adni az adatlapokat, ezeket legtöbbször a HACS munkatárs tölti ki, van hozzá egy programjuk, amit maguk készíttettek. Az adatokat a pályázó adja. Gazdasági adatok is kellenek. Ezekből a program egy megvalósíthatósági tanulmányt készít.

Árajánlatok:

-         építésnél 30.000 EUR felett 3 árajánlat kell és az árajánatkérő dokumentum is. A pályázónak mindig a legolcsóbbat kell választania, csak nagyon indokolt esetben választhatja a drágábbat (pl. sokkal hosszabb idő alatt végezne az olcsóbb kivitelező). Árajánlat mindenképpen kell, pedig a tervdokumentációt is be kell adni, amiben az építész kikalkulálta már a mennyiségeket és az árakat (!) is. A piaci árak ettől eltérőek, ezt mindenki tudja, nem kell az árajánlatoknak ezzel megegyezni.

-          30.000 EUR alatti építésnél elég 1 árajánlat (és az árajánlatkérő dokumentum)

-          12.000 EUR feletti gép/berendezés esetén 3 árajánlat (+ ajánlatkérő)

-          12.000 EUR alatti gép esetén 1 árajánlat (+ ajánlatkérő) elég.

A HACS-nak a valós piaci árakkal össze kell vetnie az árajánlatot, ha csak egy árajánlatot adtak be. Ennek több módja lehetséges: a HACS munkatársak csoportja végzi, vagy kiadják egy külső cégnek. Itt, az ASODECO-nál egy külső cég csinálja. A piaci árakat max. 10 %-kal meghaladó árajánlat még elfogadható, ha ennél is magasabb, akkor megvágják a költséget a piacira (nincs rá hiánypótlás). Ilyenkor a pályázó vagy zsebből hozzáteszi a letetejezett részt, vagy (és leginkább ez jellemző) addig alkudik a kereskedővel, amíg lehozza az árat a piacira. A tanácsadó céget az árajánlatok vizsgálatáért a HACS a működési költségből fizeti, 100-125 EUR a költsége egy átlagos pályázatnál ennek.

Az árajánlat maga a legtöbb esetben egyszerűen egy proforma számla.

Építésnél a pályázatban beadnak egy részletes tervet (proyecto tecnico visado), amiben mennyiségekkel és árakkal is kalkulál a tervező. És persze a rajzok is benne vannak, ez egy terjedelmes méretű akta. Talán a mi terv+kiviteli tervünkhöz lehet hasonló. Mivel ebben ki vannak számolva a mennyiségek, és építész aláírta, a HACS munkatárs ezekkel már nem dolgozik, azokat elfogadja. Ilyenkor is kell árajánlat, és az árajánlat 10%-nál többel is meghaladhatja az építész által tervezett költségeket (!), de a legolcsóbbat kell elfogadni, ha 3 árajánlat volt.

Igazolványmásolat, itt a vállalkozásnak is van egyfajta igazolványa (nemcsak a  vállalkozónak) mindkettőnek kell a másolata.

A vállalkozás bejegyzését igazoló ill. alapító okirat másolata. Ha ebben van foglalva az építés helye (pl. mert ez a székhely), akkor nem kérnek külön tulajdoni lapot. Ha nincs benne, akkor kell tulajdoni lap, ez 3 hónap alatt jár le.

Nyilatkozatok: ebből sok kell, pl. hogy a vállalkozás a KKV (Pyme) kategóriába tartozik, alkalmazotti létszáma mekkora, a projekt hatására hány fővel többet fog foglalkoztatni, hogy nem kért máshonnan támogatást erre a projektre, hogy az ÁFÁ-t visszaigényli-e, hogy beleegyezik, hogy a beadott adatait a HACS vizsgálja. A nyilatkozatok szövegét a HACS munkatárs átküldi a pályázónak, aki a saját adatait beleteszi és kinyomtatja a céges papírján, majd aláírva behozza. Minden nyilatkozat külön lapon van.

Igazolások: Kell egy a bankszámláról, ahová a támogatást kéri, hogy az a pályázóé. Kell egy másik igazolás a bankjától, hogy a vállalkozó képes lesz finanszírozni a projektet, nincs eladósodva. Kellenek még igazolások, hogy nincs ÁFA tartozása, TB tartozása, adótartozása.

Ha már megvan az építési engedély, akkor az is kell. Ha nincs meg, elég az első kifiz. kérelemmel együtt benyújtani.

Egy átlagos pályázat terjedelme.
Bal oldalt a beadott kérelem ( a tervdokumentáció nélkül), jobb oldalon a bírálat dokumentumai
és a kifizetési kérelem.

Ugyanannak a pályázatnak a tervdokumentációja.

A bírálattal kapcsolatosan keletkező dokumentumok

A pályázó mappája a bírálat során keletkezett dokumentumokkal folytatódik. Ezek:

- Informe de legalidad – rövid összefoglaló, amit Jaénbe küldenek. Ebben azt vizsgálják, hogy a projekt céljában a FEADER-be illeszkedik-e, a tartományi stratégiához illeszkedik-e, esélyegyenlőség tekintetében hova tartozik (pl. ha egy vállalkozás tulajdonosainak 51%-a nő, akkor ez már női vállalkozásnak számít); a foglalkoztatottak száma hogyan alakul, számadatok. Kb.4-5 lap az egész. Ezt megküldik Jaénbe, és 20 nap-1 hónap alatt megjön a válasz. A válasz is ide van iktatva.

- A Területi Tanácsnak előkészítik döntésre a dokumentumot. Ebben benne van a pontozás is. Ezt a dokumentumot Mercedes és Sebastián (az msz vezető) készíti elő, gyakorlatilag Mercedes pontoz.

A pontozásban az adható pontok 70%-ának kritériumait központilag határozták meg (tartományi szinten). Ebben pontot ér pl. a szakmai tapasztalat, a szakirányú végzettség, a foglalkoztatottak számának növelése, a környezeti szempontok figyelembe vétele, az energiahatékonyság, hogy horizontális esélyegyenlőségi intézkedések tartoznak-e a projekthez és hogy a tartományban kívánja-e beszerezni, amit a pályázatból vesz. (A horizontális esélyegyenlőségi intézkedés olyanokat jelent, hogy pl. gyárépületet bővít a projekttel, de egy esélyegyenlőségi tervet is készíttet, hogy megkapja ezt a pontot.) Az is pontot ér, ha a lakosság életminőségét javítja a projekt, vagy ha a helyi örökségmegőrzésben szerepe van. A pontozási szempontok 30%-át a csoport határozza meg, itt ilyenek vannak, hogy bevezette-e a védjegyet, megkülönbözteti-e termékét a piacon a versenytársaktól, mennyi idő alatt térül meg a beruházás, milyen a vállalkozó vállalkozói készsége. Ehhez az utóbbi szemponthoz van egy 3-4 oldalas kérdőívük, amit a vállalkozó tölt ki saját magáról. A kérdőívet egy tanácsadó cég készítette, vannak benne feleletválasztós kérdések (kb. 30), egy IQ teszt és egy szövegértési feladat is (!).

-  Kezelői feljegyzés arról, hogy melyik szempontra miért annyi pontot adott.

- Egy adatlap, amit a „közszférában dolgozó auditor” (interventor publico) tölt ki, arról, hogy a pályázatban mindent rendben talált-e. Amikor ezt készíti, akkor leellenőrizteti a kettős finanszírozást a HACS munkatársakkal. A munkatárs internetes felületen keresztül konzultál a sevillai központtal, aki 15 nap alatt elküldi a pályázó által korábban beadott pályázatok listáját. Ha a HACS munkatárs talál köztük témájában hasonlót, akkor a pályázótól bekéri a korábbi pályázat szerződését/vonatkozó dokumentációját, hogy leellenőrizze, hogy nem ugyanarra kér-e támogatást. Ugyanígy azt is leellenőrzik, hogy nincs-e tartozása.

- Helyszíni szemle jegyzőkönyv

A kifizetési kérelem

A kifizetés is egyszerűbben megy, mert a HACS megkapja a támogatási összeget és arról direktben utalhat. (Érdekes: nem a HACS nevére szól a számla, de a HACS mondja meg, melyik bankba tegyék, és ő kezdeményezi az utalásokat. A pénz kamata a spanyol kormányt illeti, mert az megelőlegezi ezt a pénzt, amit ő maga később kap vissza az EU-tól. Tehát mivel nem a HACS-é a pénz, nem teheti zsebre a kamatot. Ugyanakkor ciklusonként az összes helyi bankot megversenyeztetik, hogy ki akarja ezt a nagyon sok pénzt kezelni, és a legjobb ajánlatot választják ki. A bank örül a sok betett pénznek és cserében támogatja a HACS saját kasszáját.)

Ha jól értettem, két évre előre a számlán van ez a pénz. De Mercedes szerint itt van a ”legrosszabb helyen”, hiszen mielőbb a pályázóhoz kellene jutnia. A HACS-okat arra ösztönzik, hogy minél előbb ítéljék oda a támogatást, fizessék ki stb. Minden évben november 30-án megnézik, hogy az előző két év támogatási összegéből maradt-e valami. (Pl. 2012 nov. 30-áig a 2011-es és 2010-es évek támogatási összegének kell elköltve lennie. Egy projekt megvalósítására 18 hónap van a támogatás odaítélésétől, csak nagyon indokoltan lehet hosszabbítást kérni.) És ha maradt, akkor azért büntetés jár, mégpedig a működési költség csökkentése. De hogy az év során milyen ütemben kötik le a forrásokat, ítélik oda a támogatásokat, az a HACS dolga. Szerintük a lehető legfolyamatosabban kell, folyamatosan szerződni kell ahhoz, hogy kimenjen a pénz. Havonta kitöltenek egy táblázatot arról, hogy hány szerződést kötöttek, hány kifizetési kérelmük volt, mekkora összegről stb., amit megküldenek a központnak.

A pályázó részelszámolást is kérhet. Ilyenkor beadja az űrlapjait meg a számláit a HACS-hoz, akik kimennek minden kifizetési kérelem esetén helyszíni szemlére. De a HACS munkatársak nem mérnek semmit, csak konstatálják, hogy az az épület valóban szerkezetkész-e stb. Ha a pályázó és az építésze azt nyilatkozta, hogy x négyzetméter burkolat van, akkor ők azt elhiszik, ezt a pályázó állítja, erről szól a számla. Az interventor publico megint átnézi a papírokat, számlákat, és ha rábólint, akkor a HACS utalja a pénzt a pályázónak (Természetesen csak a támogatási részt). A végső elszámolásnál persze készen kell lennie a pályázónak teljesen a beruházással.

A HACS nem nézi például, hogy a pályázó milyen számláról utalta el a számlákat, amiket kifizetett, ahhoz a HACS-nak nincs köze. (Azt a számlát kell csak igazolnia a pályázónak, hogy az övé, ahová a HACS a támogatást utalja. De azt még a legelején a pályázat beadásakor.) De ha ellenőrzés jön, az rendszerint bekéri a pályázótól az igazolásokat, hogy az az ő bankszámláiról lett valóban kifizetve. 2010 óta 6 projekt kapott ellenőrzést, volt közte önkormányzati, vállalkozói és a HACS saját projektje is.

A kifizetési kérelem beadásakor beadandók:

- eredeti számlát behozza a pályázó a HACS irodába, lepecsételik, lefénymásolják és visszaadják. Minden számláról kell az utalást igazoló bankkivonat.

- Építési számlához tartozik egy részletező, amit a tervező-építész szakember ír alá.

- Be kell nyújtani a könyvelést, amiben minden, a projekthez kapcsolódó számla le van könyvelve. Ez mindig a támogatás tényével kezdődik (az odaítélt támogatást is le kell könyvelni, akkor is, ha még nem folyt be.) ('Libro Mayor')

- ha lejártak a köztartozás mentességet igazoló papírok (6 hónapig érvényesek), akkor újra be kell nyújtani.

- a tevékenységhez szükséges engedélyek (pl. itt olívaolaj palackozás új tevékenységként került bevezetésre, ahhoz kellenek engedélyek)

- építési engedély, + hogy kifizette ennek díját (itt ez egy helyi adófajta, az önkormányzat pénzt kér az építési engedélyért, ami az építés árának akár 4 %-a is lehet - ledöbbentem...)

- nyilatkozat arról, hogy a pályázat beadása óta sem kért ugyanerre a fejlesztésre támogatást máshonnan (ezt újra le is kérik Sevillaból, leellenőrzik a HACS munkatársak)

- ügyfélnek nyilatkoznia kell arról is, hogy hozzájárul, hogy az általa megkapott összeget a spanyol kormány visszaigényelje az EU-tól. (A spanyol állam megelőlegezi a támogatást, és azután kéri az EU-tól vissza.)

- agrár- és élelmiszeri gépeknek van egy nyilvántartása egy központi hivatalban, igazolás kell arról, hogy oda bejelentette az ügyfél az új berendezést.

- a foglalkoztatotti létszám igazolását kell hozni a megfelelő hivatalból. Ha új alkalmazottat vállalt, akkor annak a munkaszerződését be kell csatolni.

- Építési naplót NEM kell benyújtani. Ha van is ilyen, az a kivitelezőnél van.

- a HACS munkatárs összesíti a számlákat és táblázatokba vezeti. Ezután az interventor publico (a közszférában dolgozó auditor) jön, és leellenőrzi az egész iratköteget. Ezután lehet utalni a támogatást a pályázónak.

Mercedes az aktái közé temetkezve.

Módosítás

Építésnél a tervezett módosításokkal fel kell hívni a HACS-ot. Ha kicsi a módosítás, akkor egyszerűen az építész leírja, hogy mit és miért módosítottak az eredeti tervekhez képest a kifizetési kérelemben. A végösszeg nem változhat, de azon belül nincs átcsoportosítási korlát. Ha azonban nagyobb a módosítás, akkor módosítási kérelmet kell beadni, amit újratárgyal a Területi Tanács. Pl. volt olyan eset, hogy elbontották a régi épületet a pályázat szerint, amitől a szomszéd épületek megmozdultak, így át kellett tervezni az új épületet úgy, hogy támfalak tartsák a szomszéd épületek falát. Emiatt módosítani kellett a pályázatot. Ilyenkor új árajánlatok is kellenek.

Nem változhat a projekt célja. A projektben megfogalmazotton kívül más célt nem szolgálhat a beruházás/gépbeszerzés.

Nem gond, ha egy gép helyett kettőt szerez be (pl. egy hosszú futószalag helyett két rövidebbet, mert úgy fér el jobban), de a gép funkciója, a gépbeszerzés célja változatlan kell, hogy legyen. (Pl. olívaolaj csomagoló gépsor volt a pályázatban, de kifelejtette a címkéző gépet a pályázatból. Megteheti, hogy olcsóbb töltőgépet szerez be és vesz egy címkézőt is, mert a cél, az olívaolaj csomagolása nem változott.)

Ellenőrzés

Ha egy projektet ellenőrzésre kiválasztanak, akkor a dokumentációt előre bekérik szkennelve, egy felületre kell a HACS-nak feltöltenie. Tehát az ellenőrök felkészülve jönnek. Így is majd egy napig ott vannak. Az ellenőrzésen a pályázó, a HACS munkatársa és az ellenőr is jelen van. Időpontot pl. a HACS egyeztet a kijelölt ügyféllel. Szintén a HACS rakja össze és szkenneli fel a dokumentációt. Ha van hiányosság, 10 napot kap a pályázó a dolgok pótlására. Az ellenőrzés segítő-pozitív szemléletű, azért van, hogy a pályázót arra terelje, hogy tökéletesen csinálja a dolgot. Van, hogy még üzleti tanácsot is adnak. Jegyzőkönyvet írnak, amit mindhárom fél aláír.

Monitoring

Itt olyan monitoring, mint nálunk, nincs. Jót nevettek, amikor elmeséltem az online felületet, nem képzelhető el, hogy itt azt egy pályázó kitöltse. Aki viszont benne van a védjegyben, annak ötévenként meg kell azt újítania, tehát átesik egy üzleti tanácsadás-szerű vizsgálaton.

Viszont, ha gyanús lenne, hogy egy pályázó nem folytatja a tevékenységet, vagy nem úgy folytatja, ahogy a pályázatban ígérte, akkor a HACS kérhet ellenőrzést fentről. Itt erre eddig nem volt példa.

HVS

A stratégiát a HACS akkor változtatja meg, amikor szükségét érzi. A változtatást a 37 tagú Területi Tanács hagyja jóvá. (Tehát nem felsőbb utasításra.)

Itt pl. tavaly májusban belenyúltak a stratégiába, leginkább a válság miatt. A fő irányvonalon nem változtattak, de beemelték a támogatható projektek közé az agrárszektort, a lakosságra irányuló közszolgáltatásokat (pl. idősek napközi otthona, temetkezés), mert ezekre mutatkozott igény.

Dossziék mindenhol.

Képregény

Kávé vagy csokoládé kukacfánkkal 2,30 EUR - krízisáron.
(Linares-Baeza vasútállomás)

Nehéz terhet cipelünk... válság?
(Valencia, Calle Caballeros)

Nem én szarvaztam föl... fölszarvazta magát.
(Chiclana de Segura, jaén)

Klarissza kolostor van mellettünk.
Odabent tyúkokat tartanak (nem gúnyolódás, hanem tényleg),
egy forgóablakon lehet tojást venni.
És csodák csodája, a klarisszák pecsételik a tojást.

Az oviban egyik nap minden gyerek homlokára
ráírták, hogy PAZ, vagyis béke.
Azóta is nyomozom, hogy miért.

Ha még hat hétig maradunk, és hetente egy EURO zsebpénzt kapok,
és apu minden összegyűjtött 2 euróhoz hozzátesz még egyet,
akkor hány csúzlit tudok venni összesen, ha egy csúzli 3 EUR?
(Az egyenlet balról jobbra olvasandó.)

Kocsma ajtaján:
Zapatero hibájából
itt senki sem dohányzik.
Még a pincér sem.
(Úbeda, Plaza 1 de Mayo)

Burgosztól délre, Gusztáv szemével

Én eddig nem nagyon írtam a Nagyutazásba… jobban mondva még soha semmilyen blogba sem írtam rendszeresen… mindig készülök, de aztán valahogy mégiscsak elmarad… L  még jó, hogy Zsuzsi ilyen klasszul csinálja ezt, így ti is látjátok, mi történik velünk és mi sem felejtjük el…

Nekem elég macerás volt mióta itt vagyunk, majdnem minden héten volt valami csinálnivaló… először a letelepedés, költözködés, iskolakeresés, aztán a „magyarinvázió” aztán az a kiruccanás amiről itt írok alant, aztán ez amire most megyek éppen…

Szóval, múlt héten északra mentem, jó 500 kilométert, Burgos tartományba, ott is a Ribeira del Duero Burgalesa térségbe (így hívják az ottani LEADER csoportot). Hirtelen jött az utazás, hétfőn utaztam és előző pénteken hívott meg Eduardo Ramos, a Cordobai Egyetem vidékfejlesztési professzora. Ő az, aki az Európai Területi Védjegy HACS-szintű értékelési rendszerét kidolgozta, és azt, a tanszéki munkatársakkal együtt el is végzi egész Spanyolországban. Ez igazából azt jelenti, hogy HACS területén lévő erőforrásokat, a HACS általános vidékfejlesztési működését, a helyi területi márka létrehozásának körülményeit, a meglévő eszközöket (általános és speciális szabályzatokat, intézményeket, procedúrákat) értékelik. Ha megfelelőnek találják a HACS márkával kapcsolatos működését, akkor a védjegy Európai Tanácsa az ő pozitív véleményük alapján veszi fel a kérdéses HACS-ot a Szövetség tagjai közé és ruházza fel az Európai Védjegy használatának jogával. Ettől kezdve egészül ki a helyi védjegy logója az európaival. Az, hogy egy egyetemi tanszék végzi ezt a feladatot, biztosítja a függetlenséget, a szakmai kompetenciát, a hosszú távú szempontok figyelembe vételét.

A tervek szerint minden olyan országban, ami csatlakozni akar a programhoz, szükség van egy országos szintű értékelőre, aki a meglévő értékelési rendszert adaptálja a helyi viszonyokra és elvégzi azt a munkát amit a Cordobai Egyetem Spanyolországban. Franciaországban a Toulusi, Olaszországban a Pisai, Görögországban a Thesszaloniki, Szlovákiában pedig a Nyitrai Egyetem vállalta fel ezt a feladatot. Bár jelenleg a gazdasági válság, személyi problémák vagy a projekt korai állapota miatt parkolópályán vannak ezek a kapcsolatok, a védjegy program távoli céljai között egy nagy egyetemi együttműködési hálózat kialakítása is szerepel.

Magyarországon a jelenlegi megegyezés értelmében a Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdálkodástudományi Kar, Agrárközgazdasági és Vidékfejlesztési Tanszéke (vagyis az én munkahelyem) lesz az értékelő intézmény. Ennek megfelelően számomra a „nagy utazás” egyik fő célja, hogy megtanuljam ezt az értékelési rendszert: jól megnézzem, hogy itt hogy csinálják, milyen anyagi, emberi erőforrások kellenek hozzá, hogy tudnánk mi egy erre alkalmas rendszert, csapatot felépíteni Magyarországon. Biztos, hogy nem lehet majd egyszerűen lemásolni azt, ami itt van, hiszen Cordobában egy egész tanszék foglalkozik az értékeléssel, összesen 12-en – tanárok, kutatási asszisztensek, PhD hallgatók – vannak bevonva. Mindezt többek között az teszi lehetővé, hogy egy nemzeti együttműködési pályázatból a tanszék értékelésenként 5-7000 Eurót kap a szövetségtől. A tanszéki tanároknak csak a költségeit fedezi a projekt (tehát fizetést nem kapnak) de egy főállású asszisztenst (Anabel) és több PhD hallgatót is fizetnek a támogatásból. Ugyanakkor a projekt a tanszék kutatási stratégiájának jelentős részét képezi, rengeteg információt, élő kapcsolatot hoz az oktatásba és a tudományos munkába, tehát végül is nagyon hasznos az egyetemnek is.

Nekünk idehaza, legalábbis kezdetben biztosan nem lesz ennyi erőforrásunk, de ez talán nem is baj. Magyarország jóval kisebb, egyszerűbb, sok a meglévő ismeret, tapasztalat, kisebb csapattal is meg fogjuk tudni csinálni, amit kell, és én a metodológián is szeretnék változtatni némileg, de erről majd később…

Szóval, mi is történt Burgosban, illetve attól délre…

Egy Aranda de Duero nevű városkába kellett megérkeznem hétfő estére, Úbedától jó 500 kilométerre északra. Elképesztő távolságok vannak ebben a Spanyolországban. Ez az 500 kilométer a fele sincs annak amit meg lehet tenni… ha elmegyünk az ország egyik végéből a másikig meg vissza (mondjuk Almeriából Galíciába) azzal akár haza is érnénk Magyarországra…  (Fura volt, itt jó fél órával később világosodik és előbb sötétedik mint lent délen… fene gondolta volna, hogy ennyit számít…)

Délután érkeztem, jó fáradtan… kiderült, hogy a Duero, az egy folyó (Portónál folyik az óceánba, Spanyolország egyik leghosszabb folyója) és azon a környéken mindent Duero-nak hívnak. Aranda csúnyácska, elég modern város, többször is elpusztult a történelem viharaiban, alig maradt régi épület, a föld felett legalábbis… A föld alatt viszont elképesztő dolgok vannak, óriási borospincék. Ez ugyanis egész Spanyolország második legfontosabb-legismertebb borvidéke, közvetlenül La Rioja után. Szerintük persze náluk a legjobb a bor (a spanyol trónörökös esküvőjén is azt szolgálták fel), csak éppen a Riojában nem spanyolok, hanem baszkok laknak, akik nem fúrják egymást, inkább összetartanak, együttműködnek, így sokkal jobb a marketingjük. Ez engem erősen emlékeztet a Villányi Borvidék sikertörténetére (svábok, leginkább) az Egri meg a Szekszárdi kínlódással szemben… Mindenesetre, ha az ember Andalúziában bemegy egy jobb kocsmába és kér egy pohár vörösbort, akkor visszakérdeznek hogy Rioját, vagy Ribeirát szeretne-e inkább… pedig Spanyolországban még vagy 500 másik borvidék van… ennyit számít a hagyomány, vagy talán egy királyi esküvő – kár hogy nálunk ilyesmire már nem nagyon van esély… vagy ki tudja…

Borparadicsom

Közben a vonatom kiért a hegyek közül és Andalúziából is, már Castilla La Mancha széles síkságán robogunk. Ez egészen hasonlít a mi alföldünkre, csak éppen felföld, úgy 7-800 méter magasan van. Ettől van az, hogy bár az ország nagy része sík mint egy pingpongasztal, átlagosan Spanyolország Svájc után mégis a második „legmagasabb” ország Európában. Szántóföldek, combvastagságú, százéves szőlőtőkék, tölgyes ligetek váltják egymást. Ez utóbbiban makkoltatják 1-2 hónapig az „itteni mangalicát” a „pata negra-t” vagyis a feketekörmű disznót, mielőtt azt a nagyon finom sonkát csinálják belőle. Itt-ott van egy ház, vagy valamilyen gazdasági épület, rendes település alig. Ez itt egész Európa egyik legritkábban lakott területe, a népsűrűség alig éri el a 25 főt négyzetkilométerenként…

Megtaláltam a hotelt amit a cordobaiak foglaltak nekem, aztán elmentem egyet sétálni, wifit keresve, de hiába, mert azt sehol nem találtam. Végül beültem egy kocsmába, hogy megkóstoljam azt a hírest vörösbort. Kocsmából, étteremből van itt bőven. Ez utóbbiakat Asador-nak (roston sütőnek) hívják errefelé, és egészen Madridból (180 km) szokás idejönni ebédre, vacsorára. A fő helyi specialitás a kemencében sült szopós bárány  (spanyolul lechazo – a leche-ből, vagyis a tejből eredeztetve.)Ezt itt nemes egyszerűséggel úgy kérik, hogy „un quarto” vagyis „egy negyed”, merthogy negyedesével szokás rendelni, az körülbelül két ember adagja… Szóval megkóstoltam a bort. Az ajtónak háttal az első asztalhoz ültem le, pedig már egészen régi western filmekből is megtanulhattam volna, hogy azt nem szabad. A bor nagyon finom volt, a szék lábához a földre letett táskámat viszont számítógépestől megcsapta valaki, mire megittam a bort és elolvastam a helyi újságot (a bort nem bánom, de az újságba igazán kár volt elmerülni, nagyon szidtak valami helyi politikust, ami így ismeretlenül még unalmasabb, mint odahaza…). Ettől kezdve minden nap visszamentem a bárba, hogy nem került-e elő a táska. Volt némi remény, mert a számítógépet ujjlenyomatolvasó és jelszó is védte, szóval rajtam kívül senki nem tudja használni. A kocsmáros nagyon együtt érzett velem, kaptam egy pohár grátisz bort és azt is megengedte, hogy az ajtóra kitegyek egy cetlit a tolvajnak azzal, hogy ha visszahozza a cuccot szívesen fizetek neki valamit, azzal mind a ketten jobban járunk… Ja igen, egyébként aznap volt a születésnapom… puff neki…

Spanyol koszton

Estére megjöttek a spanyolok, nagyot vacsoráztunk (még nem szopósbárányt, az később jött) és végigbeszéltük, hogy mi lesz a következő három napban. Néhány szó a vacsoráról, meg úgy általában az étkezésről. A spanyol ételek, mint az ország is, nagyon változatosak, nagyon különbözők a különböző vidékeken. Van ahol egészen otthon érezheti magát egy magyar ember (északon, Asturiában, Galiciában) ahol sok babot, krumplit, káposztát esznek, paprika van a kolbászban és megfüstölik a sonkát, még pörkölt meg paprikás krumpli is van, meglepő módon. Más vidékeken furcsa, sosem látott zöldségeket esznek, a leves hidegen összeturmixolt nyers zöldségekből csinálják sok fokhagymával (gaspacho), és tűzön gulyás helyett egy lapos tálcán sárgára festett rizseshús félét főznek a férfiak (ez utóbbi paella néven ismert, és egyébként nagyon finom). Sur de Burgos valahol félúton van, sok finom, majdnem ismerős étellel, igen jó sonkával, erősen római köményes és enyhén szegfűszeges véres hurkával és finom sültekkel. Még valami húsleves féléjük is van, „guisado”-nak híják. Hús többféle is van benne, cérnametélt is kerül, de sárgarépa meg karalábé helyett már csicseriborsót tesznek bele… hát, nekem a Zsuzsié sokkal jobban ízlik, de az ízlés az, amiről butaság vitatkozni.

Másnap nekiindultunk a térségnek. Először a helyi LEADER csoport munkaszervezetébe mentünk, Penaranda de Dueroba. Vicces, a térségben először a PRODER (a LEADER spanyol nemzeti változata) indult el, még 1996-ban. Akkor olyan jól sikerült bevezetni a HACS-ot a köztudatba, hogy, bár már rég LEADER-esedtek, azóta sem tudták levenni a PRODER táblát az ajtó fölül, mert a többség most is így ismeri őket. A munkaszervezet spanyol mértékkel egész pici: Gloria a „gerente” (igazgató), mellett egy projektmenedzserből és egy adminisztrátorból áll, jelenleg, néhány hónapra van velük egy kisegítő gyakornok. Az első interjú rövidke volt és csak általános dolgokról szólt. A végén kettéváltunk, Anabel ottmaradt tovább boncolgatni a második kérdőív eredményeit, mi pedig Eduardo--val és Loles-el hárman elmentünk beszélni először egy borral foglalkozó konzulens cég vezetőjével. (Loles igazából Maria-Dolores, a professzor jobb keze, segítője, titkárnője, logisztikusa és emlékeztetője – mire olyan öreg leszek, mint Eduardo, talán nekem is lesz egy ilyen nélkülözhetetlen mindenesem) A konzulens cég vezetőjéről kiderült, hogy nagyon jó szakember, mindenkit ismer,  sokat tanultunk tőle. Például itt derült ki, hogy a jelenlegi márkanév nem tartható, mert a borvidék nem egyezik bele. Ugyanis a borvidék kilóg nem csak az akciócsoport területéről, de a provinciából is, és a kilógó részekre nem érvényes a ’burgoszi’ kifejezés. Ugyanakkor a HACS területén vannak olyan bortermelők, akik nem esnek a területi védettség alá, de a HACS márkáját (ami megtévesztésig hasonlít a borvidék nevére) használhatnák, ez pedig rontja az üzletet. Jellemző, hogy a borvidék vezetője benne van a HACS elnökségében, és ő nem is támasztott kifogást a név ellen (a HACS-ot magát is így hívják már jó sok éve). A márka bejegyeztetésekor a borvidék kommunikáció/marketing igazgatója viszont már megelégelte a név jogosultatlan használatát és óvást nyújtott be. Hogy pontosan mi lesz az ügy kimenetele, azt egyelőre nem tudni, az viszont biztos, hogy mindez  problémát jelent az Európai Védjegy bevetése szempontjából.

A szúnyog mondja a békának: Jobb a borban meghalni, mint élni a vízben.

A következő interjúalanyunk a HACS alelnöke volt, aki egyben Pederosa falu polgármesterasszonya. Ez a falu arról nevezetes, hogy az egész EU-ban itt a legtöbb az egy főre eső jövedelem. Hát, nem éppen egy hátrányos helyzetű környék. Az ok: az alig száz lakosú faluban 11 nagy, reprezentatív pincészet van, ez az egész borvidék lelke. Az alelnökasszony családja egyébként az egyik 150 hektáros borgazdaság tulajdonosa is, így a beszélgetés legalább annyira szólt a borról, borvidékről, borútról, mint a védjegyről vagy a LEADER csoportról.

Késő van és még holnapra is kéne készülnöm egy kicsit, úgyhogy most itt abbahagyom. Folytatása következik…