Kistérségi sportélet

Pénteken Pedroval töltöttük a napot, aki „állam az államban”, vagyis a leader csoportnál van az irodája, de a fizetését odaföntről a tartománytól kapja, hogy kistérségi szinten koordinálja a sportéletet.

Itt a kistérség egyenlő a leader csoport területével, nincs két párhuzamos rendszer, az egész a leaderen alapszik, önkéntes az együttműködés és „comarca”-nak hívják.

Az andalúz kormánynak van egy sportterve, amit települési, kistérségi és tartományi szinten kell megvalósítani. Ezért aztán minden kistérségben fizetnek egy embert, aki a kistérségi szintet viszi. Ezen kívül minden önkormányzatban is dolgozik egy sportfelelős, és a testületekben is van egy sportért felelős testületi tag.

Pedro az irodájában

 A teljes képhez hozzátartozik, hogy Spanyolországban nincsenek tömeg-sport egyesületek, a helyi civil élet gerincét itt a vallási egyesületek, a cofradía-k adják. Élsport-egyesületek vannak, de nagyon kevesen és kevés taggal. Ezért van szükség rá, hogy fizetett alkalmazott koordinálja a kistérségi szintű sportot.

Pedro eredetileg tornatanár, 6 évig volt Santisteban önkormányzatában sportfelelős munkatárs, de már 11 éve a kistérségi szintet koordinálja. Nagyon sok tapasztalata van a versenyek és sportesemények szervezésében, és nagyon sok hétvégét átdolgozott már.

Igyekeznek úgy szervezni a sporteseményeket, hogy mindenből jusson egy kicsi, és ha lehet, mindenkinek. Vagyis minden korosztálynak, a lehető legtöbb sportágban és lehetőleg minden település bevonásával. Itt 8 önkormányzat tartozik a kistérséghez, kb. 24 ezer lakossal.

Szerinte a legkönnyebb a gyerekekkel dolgozni. Fegyelmezhetőek, hozzá vannak szokva, hogy csoportban mozogjanak, küzdenek a győzelemért. A nyugdíjasokkal már sokkal nehezebb, az embernek sokszor a sarkára kell állnia, hogy ne legyen baleset – de nagyon nehéz veszekedni egy tekintélyes idős úrral. És a felnőtt korosztály kimondottan katasztrofális, ők teljesen komolyan képesek összeverekedni egy-egy sporteseményen. Vannak külön sportrendezvények a szellemi és testi fogyatékkal élőknek, ők megint csak sok türelmet igényelnek. Velük kísérő is jön mindig, aki gondoskodik róla, hogy rajthoz álljanak (Pl. egy siket nem hallja, ha bemondják a nevét, de olyan is volt, hogy sokat vártak valakire akinek bemondták a nevét, de egyedül nem tudott a helyére menni, mert tolószékben ült.) Nekik mindig szerveznek más elfoglaltságot is, arcfestést, táncot, ebédet, mert nem tudnak egész nap sportolni.

Tábla a HACS-irodán.

Pedro személyes sikernek éli meg, hogy 11 éve még nem volt minden falunak sportlétesítménye, és volt olyan focipálya, amin felnőttek a bokrok. Ma minden falunak van sportcsarnoka és műfüves focipályája – a műfű azért fontos, mert a locsolás itt megfizethetetlenül drága. És egy kivételével minden faluban van uszoda is, amit az önkormányzat épített, de vállalkozó üzemeltet.

Büszke rá továbbá, hogy sikerült népszerűvé tenni a tájékozódási versenyeket. Ilyet terepen és a falvak belsejében is szerveznek már. Három éve, amikor ehhez a témához nyúltak, először az önkormányzati sportfelelősöket kellett megtanítani rá, hogy mi ez. És az egyik sportfelelős úgy eltévedt, hogy 4 órán át keresték, mire előkerült. Azóta nagy sikerrel szervezik ezeket a versenyeket…

A kistérségi sporttervnek van egy képzési terv része is. Pedro meggyőződése, hogy a sport nevelő hatású. Itt a sportversenyeken nemcsak az elért eredmény számít, hanem a sportszerűségre is pontokat kapnak a résztvevők (Pl. időben odaértek-e, fegyelmezetten viselkedett-e a csapat, megfelelő felszerelésben jöttek-e stb.) És hiába nyerné a kupát egy csapat, ha összeveszett utána az öltözőben az ellenfelével, nem kaphatja meg. A nyeremények az eseménynek és a helyszínnek megfelelőek: pl. a „Cross del Lechón” nevű versenyen egy sütésre előkészített malac a főnyeremény, az „Olívaolaj útján” való futáskor olívaolaj stb.

Díjak pihenőpályán a szekrény tetején.

Vannak sportesemények, amelyek már 14 éves hagyományokra nyúlnak vissza, mások sokkal fiatalabbak. A pétanque-bajnokság a fiatalok közé tartozik – pedig a résztvevők idősek. Két kategória van: 60 év alatti és 60 év feletti indulóknak. Itt arra kell vigyázni, hogy sok-sok sátor legyen, hogy árnyékba tudjanak húzódni a résztvevők, és legyen annyi szék, ahány résztvevő, mert nagyon fontos, hogy le tudjanak ülni. Náluk nem követelmény a sportöltözet, egyetlen kitétel van: kényelmes ruházatban kell jönni. Itt még az is belefér, hogy a pétanque-golyót valaki bot végére erősített mágnessel veszi fel, mert már nem tud lehajolni…

Idősek sportnapja - ezt a képet a honlapról loptam

A téli sportok nem népszerűek, nagyon drága lenne velük foglalkozni. Most éppen (február elején) focibajnokság van, szombaton vannak a meccsek az egyes falvakban. Ilyenkor Pedro szervezi a vendégcsapat utazását busszal, az adminisztrációt, a dokumentációt. Szabad téren játszanak – igaz, hogy itt nagyon ritka, hogy -5 alá megy a hőmérséklet.

Évente szerveznek Sportnapot is időseknek. Ezen egy előadással-beszélgetéssel kezdenek, általában valamelyik egyetemről hívnak előadót. Aztán tízórai következik és aztán a sport. Négy éve ezen az eseményen a résztvevők 100%-ban nők voltak, az idős férfiakat nem nagyon lehetett kirobbantani a tévé és a kártyaasztal mellől, amiket a nyugdíjas-klubok kínálnak elfoglaltságként. Mára kicsit jobb a helyzet, úgy 10%-ban már férfiak is jönnek.

Pedro szerint a sport olyan dolog, amiről mindenki beszél, hogy mennyire fontos, meg mennyire egészséges – de mikor aztán egy konkrét eseményre kerül a sor, akkor már nem olyan aktívak az emberek. Nehéz dolguk van az önkormányzati sportfelelősöknek, ők keveset keresnek és a sport kicsi elismertsége miatt hamar kiégnek.

Megfagyott egy kis tócsa Úbeda főterén -
itt annyira félnek a fagytól, hogy ráöntöttek
egy negyedkiló sót.