Munkaszervezet

Úgy döntöttük, hogy néhány naponta leírjuk ide, hogy mit tanultunk – még akkor is, ha még nem teljes és tökéletes a kép, nem teljes az „esettanulmány”, és inkább később javítjuk. Mert az is fontos, hogy ti elolvassátok – és ti most vagytok rá kíváncsiak, nem márciusban lesztek.

Szerdán a munkaszervezettel ismerkedtünk. Kiderült, hogy itt Sebastian a munkaszervezet vezető, Mercedes a helyettese. Mercedes tréfásan azt mondta, hogy őt azért nevezték ki helyettesnek, mert Sebastián úgy sincs itt soha. Minden személyi ügy – ki mikor megy szabadságra, ki mikor csúszhat stb.- Mercedeshez tartozik. Sebastian kifelé képviseli a szervezetet, Mercedes gondoskodik róla, hogy a házban minden működjön. És Mercedes a keményebb kezű kettőjük közül. Éppen 24 éve dolgoznak együtt, már az előző munkahelyükön, Madridban is egy csapat voltak. A többiek, a „technikusok” (nálunk projektmenedzsernek vagy újabban sajnos kérelemkezelőnek hívnánk őket) egy-két saját témát visznek, de a nagyobb akciókat együtt csinálják. 

Térkép a térségről a főnök irodájában.

 

A tanácsadás náluk másképp van. De nagyon. Mikor jelentkezik egy vállalkozó, Mercedes vagy Aurora ül le beszélgetni vele, ők az első szűrő. Eldöntik, hogy „valódi”-e a pályázó, vagy csak a vágyálmát meséli el nekik. Ha valóban pályázatra van szüksége, elirányítják egy külsős, üzleti tanácsadással foglalkozó megbízotthoz. Ő aztán kézen fogja, és végigvezeti a kérelembeadás útján. És ezzel együtt elvezeti a védjegy bevezetéséhez is, ez itt a pályázat beadás feltétele. Átlagban 6-8 alkalommal találkozik a tanácsadó a pályázóval, mielőtt az beadná a kérelmet. És lassan, egyesével csöpögtetik a leendő pályázónak, hogy mi mindent kell beszereznie a pályázatokhoz – most az árajánlatokat, most a terveket stb. – és a végére összeáll szépen az egész. Van olyan pályázó, aki nem igényel ennyi segítséget, mások meg még többet is. És közben azt is megmutatják neki, hogy mi mindent kell változtatnia ahhoz, hogy a védjegyet megszerezze. Védjegy nélkül csak akkor van támogatás, ha abban a szektorban még nincs készen a védjegy – ami, ugye, a csoport hibája, nem a pályázóé. 

Mercedes, a munkaszervezet-vezető helyettes.

 A védjegy tehát mindannak a kritériumrendszernek a gyűjteménye, amit elvár a leader csoport a jó pályázótól. Így utólag tiszta hülyeségnek tűnik, hogy olyanoknak is adunk támogatást, akikről nem tudjuk, hogy felelősen gazdálkodnak-e a környezettel, emberanyaggal, térséggel, erőforrásal… és a támogatás megítélése után izgulva figyeljük, hogy valóban folytat-e falusi turizmust az ügyfél.  A védjegy tehát egy átvilágítással egybekötött képzés a pályázók számára a „jó irányba” terelésükre. És ingyenes a pályázónak. (A leader csoport fizeti.) Valamint akkor is jár, ha az adott területen nincsen még meg a védjegy, akkor a tartalma üzleti és pályázati tanácsadás. Példát is mondtak: egy a térségből elszármazott, de visszatelepülő azzal az ötlettel jött, hogy házakat venne és újítana fel, kiadásra, de nem akármilyeneket, hanem barlanglakásokat. És az ötlettől kezdve mentek vele, kiválasztani a lakásokat, kigondolni a felújításokat, megtervezni a megtérülést, elintézni a hitelezést, tudtára adni, hogy támogatás turizmusra csak akkor van, ha legalább reggelit is ad, és naponta takarítja a házat – a kulcs rendelkezésre bocsátásos típus nem támogatható. 

Barlanglakások hátsó fala..

 

 Majdnem sikerült ma részt vennünk egy ilyen tanácsadáson. Ugyan külső szakértő viszi, de a csoport székhelyén „rendel”. De sajnos az ügyfél lemondta – talán majd legközelebb.

...és ugyanazoknak  a barlanglakásoknak az homlokzata ( a fehérek az emeleten)

A munka is másképp zajlik. Sebastian nem az irodában tölti az idejét, egyik megbeszélésről szalad a másikra, polgármesterek, küldöttségek, bizottságok, vállalkozók között teremt kapcsolatot, gründol és értékel projekteket, tartja a külső kapcsolatokat, tapossa a csoportnak az utat. Az irodai levelezést Mercedes intézi, a központi e-mailcímet csak ő olvassa és küldi tovább annak, akit illet a levél. Ő az iroda lelke, tőle működnek a számítógépek és indul be a fűtés – olyan projekt is akadt a ma reggeli megbeszélésen, amiről Sebastian nem is tudott, de ez nem jelentett gondot. Egyenrangú társak, nem versenyeznek – más a feladatuk.

Csütörtök reggel az év eleji nagy munkaszervezeti megbeszélés zajlott. Elsőnek a főnök érkezett (és vele mi). Berendeztük a termet, bekapcsoltuk a fűtést. A helyzet az, hogy itt is válság van. És itt is megvágták a költségvetést – de nem ám úgy, mint nálunk. Itt a munkaszervezet költségvetését békén hagyták, mert nem akarták, hogy elbocsátások legyenek, azt akarták, hogy megmaradjon a gondosan felépített kapacitás; viszont a támogatásokra megítélhető összeget csökkentették. Azt viszont elég radikálisan: az első három évben majdnem 4 millió Eurót költhettek, most 2015-ig csak 1 millió lesz a keret. Ezzel együtt a saját projektekre jutó összeg is csökkent (a támogatásra kiosztható összegnek maximum a 35%-át lehet saját projektekre költeni.) A működési költség azonban érintetlen maradt.

Munkaszervezeti a nagyteremben.

 

A megbeszélés többi részében végigmentünk a saját projektek állásán. Melyikből mi hiányzik, mit lehet elhagyni a szűkös keretek miatt, mihez kellene legjobban ragaszkodni. Milyen új projekteket indítsanak, na és, hogy legyen ez a jövő heti „magyarinvázió”... Hogyan rendezzék be a termet, hol lehet dohányozni és hol legyen a kávé. Miről szóljon a prezentáció és mire kell hangsúlyt fektetni. Mire elég két délelőtt és mire vagyunk a legkíváncsibbak. Ki maradjon és ki menjen a párhuzamosan zajló madridi turisztikai vásárra. Megjöttek a nyomdából a prospektusok, találtak is benne hibát. Ha nem andalúzul beszéltek volna, otthon érzetem volna magam.

Jókat derültek a kilencféle számlán és egyéb apróságokon, és készítenek nekünk tízórait, hogy a megbeszéléses napokon is kibírjuk a késői ebédig. Meg jó sok kávét, mert nálunk folyton kávéztattuk őket, és ez emlékezetes. Még jó, hogy akkor még nem tudtam a kilenc jelenléti ív lehetőségéről, nem bírtam volna ki röhögés nélkül. Welcome to the magyar valóság.

Megbeszélés 9 iskolaigazgatóval, az ifjúsági projekt zárása előtt. Kiértékelik az egyes tevékenységeket, döntenek a díjak átadásáról.