Elhanyagolt Kánaán

Ma egy nagyon érdekes megbeszélésre voltunk hivatalosak. Sebastiánt az ubedai városvédők és a kiskerttulajdonosok egyesülete kereste meg, hogy beszéljenek a problémáikról. Ebben az az érdekes, hogy Úbeda a szomszéd leader csoport területe már, mégis Sebastiánt hívták. Talán mert itt lakik, vagy mert magának is van kertje.

A várfal alatt húzódnak a kertek

Úbeda nagyon szép reneszánsz városát hajdan kiskertek, „huerták” vették körül. A hegy tetején áll a város és a  vár, a várfal alatt meg a kiskertek, kisházak, állattartók épületei. A mór hagyományoknak megfelelően vízvezetékekkel, vízgyűjtő kis tavakkal vannak felszerelve a kertek.

De az elmúlt években az önkormányzat olyan döntéseket hozott, ami nem kedvezett az intenzív termesztéssel szemben amúgy is versenyképtelen kertészeknek: még egy körúttal kiszélesítették a várfal alatti burkolt részt, plusz parkolót építettek, hogy a turisták letegyék az autókat mielőtt a szűk utcás belvárosba mennek. Az a forrás, ami a várfalban ered, és ahová hajdan az állatokat vitték itatni, mára két autóúttal van elvágva a kiskertektől.

Gyülekeznek a résztvevők

És most mindenütt szeméthegyek, halmok, kidobott tévé, sittkupacok, nejlonszatyrok a kertek alján.

Az útépítésnél nem járt el gondosan az önkormányzat: olyan farmépület is akadt, amit gyakorlatilag kettévágott az út. Szomorú látvány a szép új útról: az épület egyik fele még áll, az istállóban ott a jászol, a falak romosak, sok a szemét. Néhány kerttulajdonost annyira megharagítottak az útépítéssel, hogy nem is akarnak tudni itteni birtokukról. Közben ezen a részen nem szabad építeni, csak fenntartani épületeket, de felújítani sem engednek, a tető megjavítása meg már felújításnak számít. Pedig rossz tetővel egyre csak romlanak az épületek. De az önkormányzat azt akarja, hogy tűnjenek el a risszrossz farmházak és maradjanak csak a szép kiskertek, meg az olívás. De hogyan maradjanak meg a kiskertek, ha nincs hol megaludni, nincs hová tenni a szerszámot, nincs hol fogadni a zöldséget vásárlókat? Omlik-romlik minden, a következő generáció már nem fog itt kertészkedni.

Krumplivetésre előkészített talaj. Úgy vannak az árkok megcsinálva, hogy
 elkígyózzon köztük a víz.
A krumplit négybe vágják és a bakhát oldalába nyomkodják majd.

Pedig magyar kertész szemmel ennél jobbak nem is lehetnének az adottságok. Úbeda egy 35 ezres város, jelentős turistaforgalommal, a kertek 200 méterrel a várfalak alatt kezdődnek. Itt nem kell télen abbahagyni a termelést, csak mást vetnek télire, zöldségből évente 3-4-szer lehet betakarítani. Most hagymát és spenótot takarítanak be és vetik a krumplit. Aztán jöhet a paradicsom és egyéb nyári termények. A karfiolt már betakarították, a kint maradt lombos növényeket hamarosan belerotálják a földbe, tápanyagpótlásként. A hagymát úgy takarítják be, hogy a gumókból valamennyit kint hagynak a földben, az „fial”, és később újra betakarítják… nincsenek kemény fagyok, sokkal könnyebb itt gazdálkodni.

Betakarításra váró hagymaföld, a háttérben romos
farmépület.

És különlegesek a vízzel kapcsolatos adottságok – úgy is mondhatnám, hogy fantasztikusak. Ugyanis Úbeda egy olyan hegyen van, ahol egy furcsa alakú vízzáró réteg van a mélyben, a hegy maga meg mint a szivacs, tartalmazza a vizet. A városban fönt kell kutakat ásni, minden háznak van saját kútja ( a középkorban ettől bevehetetlen volt a vár), lent a hegyoldalban meg „vízszintes kutakat” készítenek. Megkeresik a vízzáró réteget és fölé egy galériát készítenek boltívből, az alján meg összegyűlik és kibukkan a víz. Ez persze sok helyen magától is megtörténik, egyik forrás a másikat éri.

Csak egy lyuk a partoldalban: ilyen "vízszintes" kutakban fakasztják a vizet.

Már a mórok is kihasználták ezt: a hegyoldalban (valakinek a kertjében) megvan a mór királynő fürdőhelye – elgazosodva, romosan és beledöglött egy sündisznó.

Egy különleges forrás: itt hajdan egy mór királynő fürdött.

A pusztuláshoz persze hozzájárult a Közös Agrárpolitika is: olívaültetésre olyan jók voltak a támogatások, hogy nagyon sokan átnyergeltek erre a kevésbé munkaigényes ágazatra. (Kézi munka csak a betakarítás és a metszés, tehát csak télen kell benne dolgozni, a többi munka gyomirtás és talajművelés mind traktorral megy.) És ki kapál egész évben, ha ugyanannyit vagy többet keres a támogatott olívával…. Tehát itt van a „mar de olivos”, az olajfatenger, ami a legdurvább monokultúrák egyike, és az egész város a Lidlben meg a Carrefourban vásárolja  a zöldséget.

A kertek maguk szépen gondozottak.

Arról tanácskoztak tehát, hogy hogyan lehetne egy olyan sétautat csinálni, ami levezetne a kertek közé, vagy hogyan lehetne a megtermelt zöldséget valahogyan értékesebbé tenni, vagy hogyan lehetne az önkormányzatot figyelmesebbé tenni rá, hogy az építés megtiltásával „magától” nem fog megszépülni ez a terület. A megharagított és lehetőségeiben gúzsba kötött kertészek már nem tartanak ki soká – a következő generáció nem fog itt kapálgatni, hacsak nem lépnek most valamit.

A kerttulajdonsok egyesülete elnöke szerint a granadai mór palotában, az Alhambrában 2 órát tölt el az ember, amiből 30 percet van az épületben, a többit a hűs vízzel öntözött kertekben sétálgatva tölti. Miért ne lehetne itt is népszerű egy kertek között vezető sétaút….

Hagymabetakarítás ideje van.

A tanácskozásra hivatalos volt egy közeli falu általános iskolájának igazgatója is, mert szóba került, hogy a diákokat tanulmányútra távoli vidékekre kell vinni, ha biogazdaságot vagy egyáltalán olíván kívüli mezőgazdaságot akarnak nekik mutatni. Az iskolaigazgató (akit már korábban megismertünk, mikor Ábel beíratása előtt bizonytalankodtunk az osztályválasztásnál) bevallotta, hogy nem is járt még Úbedának ezen a részén.

Ábel egy 400 éves gránátalma fa alatt.

Sebastián megígérte, hogy beszél az itteni leadercsoport vezetővel, és rendeznek egy kerekasztalt a témáról. Én meg csak csorgattam a nyálam a kiskertek után, és arra gondoltam, hogy még csak fölszántatni se sikerült az ősszel azt a kis darabot ott, a házunkkal szemben….

Megnéztem a blog statisztikáit, és egy dologra nagyon kíváncsi vagyok: vajon ki olvas bennünket az Orosz Federációból? Érdekes lenne megismerni az észrevételeit, véleményét.

Gyönyörű a kilátás a kertektől az olívafás tájra.

És még valami. Amikor az egyetemre jártam, az egyik évfolyamtársam írt egy dolgozatot "A ronda kert" címmel. Arról volt benne szó, hogy hogyan csúfítják el kemény munkával az emberek a kertjüket (madárrisztás, vakondkergetés, vadvédelem ürügyén, vagy csak egyszerűen mert fel akarnak használni szépnek gondolt tárgyakat, például dezodoros dobozokat). Alább összeválogattam néhány példát az úbedai kertekből.

A színes rongyok engem is elriasztanak...

Felaggatott zsákok. Madár-riasztás?

Ez bizony egy tévé a karfiolbokrok között...

És a kedvencem: úszásoktatáshoz használt szivacsrúd
felkötve a fára.