Újdonságok - régiségek

Most nem a munkáról akarok írni, hogy azoknak az olvasóknak is jusson valami, akik nem vidékfejlesztők.

Nem tudok anélkül járni-kelni a városban, hogy ne fotóznék le egy régi ajtót vagy ablakot. Olyan más az itteniek szemlélete az építéssel kapcsolatban. A belvárosban lakunk, több száz éves házak között, több száz éves utcákon sétálunk naponta. Furcsa elgondolni, hogy előttünk mennyien tették meg ugyanezeket a lépéseket, ugyanezen a kövön. Itt nem kell mindenkinek építkeznie, vannak, akik csak egy falat építenek egész életükben, van, aki egy szobát épít a meglévő házhoz, és van, aki egyszerűen a meglevő épületben neveli fel a gyerekeit. A házak kőből vannak, évszázadokig állnak. A berendezés is állja az idő nyomását.

Nagypolgári ház bejárata

Minden nagy, nehéz és tartós anyagból van, még a lépcsőházunkban is – bár belül modern a ház – márványból van a lépcső. Aki itt építkezik, az olyan anyagokat használ, amik tartanak, hogy az unokájának se kelljen az épülethez nyúlnia.

Eszembe jut az erőfeszítés, ahogyan a szüleim, meg a szüleim testvérei felépítették a házukat, némelyik még ma sincs egészen készen. Egy emberöltő kellett hozzá és nagyon sok izzadás a szocializmus alatt, ahol az anyagokból hiány volt, a munkaerőt a család adta. Szóba se kerülhetett a válogatás. És minden generáció megküzdött a maga építésével, mert a házak nagyjából annyi időt bírnak ki generál-felújítás nélkül, amennyit a benne lakók elélnek…

Itt egy kicsit könnyebb az élet. Lehet hagyatkozni a magántulajdonra, annak stabilitására, a család tulajdonára, a házra. És bár az építőipar válságban van, alig akad olyan utca a belvárosban, ahol ne építenének (át) valamit. A miénkben egy reneszánsz palota álmodja becsomagolva hernyó-álmát, várva, hogy 5 csillagos szálloda bújjon ki a leplek alól.

Másmilyen a műemléki törvény is. A regisztrált, vagyis védett épületek felújíthatóak. Egyedül a homlokzathoz nem szabad nyúlni, nagy összeget költenek a homlokzatok restaurálásra. Az ilyen épületek belsejét akár teljesen le is bonthatják, csak az építkezés idejére vasgerendákkal megerősített homlokzat marad a régi. (Ábel „álháznak” hívja ezeket, mert mögöttük nincs semmi.) De legalább a homlokzat megmarad….Mondjuk a 15. század óta dédelgetve, újítgatva. Míg nálunk a lehetetlen műemlékvédelmi szabályok miatt sokszor az egész épület kárba vész.

A régi anyagoknak ugyanakkor becsülete és értéke van. Az itteni védjegyet viselő hotelek a vidékre jellemző berendezéssel vannak felszerelve, jó állapotú, felújított (de nem modern) bútorokkal. Ugyanakkor a pályázatból a használt anyag itt sem számolható el, de a berendezésre nem is nagyon szoktak támogatást kérni.

Többek kérésére: a Juan Pablót kereső plakátokat sajnos leszedték az utcaseprők, de találkoztunk vele azóta: minden kedden 5-től hatig van a nővére a zeneiskolában (hegdülni tanul) és őt rendszerint a téren várja meg. J